Pasaréti nap

Pasaréti nap

Idén is a Diákönkormányzat szervezte a Pasa napot május 10-én. A helyszín kiválasztása nem volt nehéz, hiszen a Dök-elnök javaslatára a városmajori parkra szavazott minden küldött. A gyűlések során mindenféle ötlet elhangozott, amelyből szemezgetve végül az Egy perc és nyersz! játékok megvalósítása lett a cél, hogy az osztályok minél viccesebb és az ügyességet is próbára tevő vetélkedő részesei legyenek. Minden csapatból három főnek teljesítenie kellett a feladatokat, hogy pontot kapjanak. A sikeres teljesítmény függvényében pedig maximum három pontot lehetett elérni kivéve az erőpróbát, ahol csak két diáknak kellett rátermettségét és fizikai erejét bizonyítania, hogy a csoport megkapja a nyolc pontot. 

Az elmaradhatatlan Pasa-kvíz kitöltése utána a csapatjátékot egy őrületes lufidurrantás zárta, melynek néhány lábfej is áldozatául esett, de maradandó sérülést szerencsére senki sem szenvedett. 

A nap hátralevő részében a sporté lett a főszerep. A pingpongnak a szeles idő nem kedvezett, de a focit és kosarat kedvelők kibontakozhattak. A tanár-diák kosárlabda „mérkőzés” dupla diáktúlerővel végül egy kellemes döntetlennel ért véget. A remek napról a képek is tanúskodnak, de diákjaink véleménye is tükrözi, milyen jó hangulatú és mozgalmas iskolanapot szervezett a Dök. 

Diákvélemények:

„Szerintem nagyon jó volt. Nekem igazán tetszett. Másokon is azt láttam, hogy tetszik nekik. Dökösként én is kipróbáltam volna a feladatokat, hiszen nagyon ötletesek voltak. A diákok vizet, csokit és almát kaptak, ami bizonyára ösztönözte őket. Szerintem ez volt eddig a legjobb Pasaréti nap.”

„Jól éreztem magam! A csapatverseny nagyon jó volt, a feladatok pedig érdekesek.”

„Nekem nagyon tetszettek a játékok, főleg az erőnléti gyakorlatok. A szervezés is megfelelt, az egész nap jó volt, nagyon élveztem.”

„ A Pasaréti napon nagyon jól éreztem magam, de a csapatverseny tarthatott volna még, mert nagyon jók voltak a feladatok. Összességében minden jó volt, jól szervezett nap volt, és nem olyan, mint egy kötelező sportrendezvény, hanem mint egy jó játék.”

„A Pasaréti napon izgalmas és szórakoztató feladatokat kellett végrehajtanunk. A tanár-diák kosár tetszett a legjobban. Élveztem a napot, de jövőre lehetne pénteken.”

„A szervezés jó volt, a feladatok pedig változatosak. Máskor esetleg lehetne valamilyen alternatív mozgást beépíteni a futball és a kosárlabda mellé. Legközelebb, jobban fel kell hívni a figyelmet a váltócipőre és a váltóruhára.”

„Szerintem nagyon jó programokat találtak ki nekünk a Dökösök. Összegezve jó volt, főleg ha eltekintünk kisebb balesetektől.”

„A Pasaréti nap nagyon szórakoztató és vicces volt. Kreatív feladatok voltak kint a szabadban. Többször lehetnének ilyen hasonló napok és feladatok, hiszen mindenki megtalálta a számára megfelelőt.”   

Élménybeszámoló az olasz útról

OLASZORSZÁGBAN A COMENIUSSZAL

Pintér Tanár úrtól  kaptam a tájékoztatást, hogy lehetőségem lenne a két éve működő Comenius projectben részt venni.  Megtudtam, hogy az úti cél Nápoly és környéke lenne, az iskolánkból pedig 6 diák és 2 kísérő tanár venne részt az utazáson.  Nagyon örültem, hogy bekerülhetek a programba, sok érdekeset hallottam már róla. Facebookon felvettem a kapcsolatot azzal a lánnyal, aki később vendégül látott Maddaloniban, egy Nápoly melletti kisvárosban. Nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Rövid időn belül az egész családot megismertem. Elérkezett a várva-várt nap! Nápolyban izgatottan szálltunk ki a gépből az osztálytársammal, Lilivel.

Lilivel a tengerparton

Éppen a bőröndöket húztuk magunk után, amikor megláttuk a lengyel csapatot, akik már ott vártak minket a reptéren. Egy kis busz vitt minket Maddaloniba. Amint leparkoltunk, és kiszálltunk az olasz suli előtt, mindenki megtalálta „kis családját”, kivéve engem. Kis késéssel megérkeztek az én „családtagjaim” is, a szívem egyre jobban dobogott. Lehet, hogy az egész csapatból én voltam a legizgatottabb. Beültem az autóba, és elindultunk „haza”. Kicsit feszült voltam, de Chiara kedvessége sokat segített. 

Az olasz családom

Megismerkedtem a család többi tagjával  is, akik nagyon közvetlenek voltak. Chiara megmutatta nekem a szobámat, majd körbevezetett az egész házban. Még aznap este elmentünk Európa egyik legnagyobb bevásárlóközpontjába nézelődni. Másnap elindultunk „fölfedezni” a várost vendéglátómmal és az unokatestvérével, Noémivel.   Nagyon jól éreztük magunkat, nekem különösen egy hatalmas park tetszett. Azt élveztem a legjobban, hogy milyen kedvesek és lazák az olaszok, szerintem mi is lehetnénk ilyenek.

Amikor hazaérkeztünk, egyből megebédeltünk. Este átmentünk Casertába, ahol találkoztunk Lilivel és a fogadójával, Serenával :).  Élveztem, hogy az angol révén milyen jól tudunk egymással kommunikálni.

Az iskola

Hétfőn az iskolában megismerkedtem az ottani gyerekekkel. Kis idő múlva meghallgattuk a Comenius-dalokat, (Törökország, Magyarország, Spanyolország, Lengyelország és végül Olaszország).  Megkóstoltunk néhány olasz ételt is.  A következő állomás a tornaterem volt, ahol érdekes feladatok,  illetve divatbemutató várt minket.  Utána megebédeltünk, és 2 órás szünet következett. Végül az iskolából távozva körbenéztünk Maddaloniban. Családi vacsorával ért véget a nap.

Pompei

Kedden Pompei felé vettük az irányt.  A város és története már régóta érdekelt, örültem, hogy a valóságban is láthatom. Pompei után a kitűzött célunk Vietri sul Mare volt. Gyönyörű hely, ráadásul a tengerbe is belelógattuk a lábainkat. A fáradságos nap után mindenki kipihente magát otthon.

Szerdán Casertába vonult kis csapatunk. Bementünk a Royal palotába, ami nagyon szép program volt, és egyben nagyon fárasztó is (legalábbis számomra). Ezzel együtt élveztem az egészet, mert gyönyörűbbnél gyönyörűbb festményeket, használati tárgyakat láthattunk.  Az utána következő 1 órás szünetben mindenki (csoportosan) fölfedezhette Casertát.  Mi ketten,  Lilivel nagy érdeklődéssel kukkantottunk be a különböző boltocskákba, igazi olasz hangulatot árasztottak :).  Végül ez a nap is eltelt.

A casertai Királyi Palota

Csütörtökön Nápoly városát néztük meg.  Bementünk egy hatalmas templomba, ami nagyon szép volt. Egyszóval minden fontos turistalátványosságnál megálltunk és élveztük, hogy Olaszországban vagyunk :).  Közben megéheztünk, így bementünk egy olasz pizzériába, ahol mindenki kapott pizzát és üdítőt. Miután távoztunk az étteremből, kaptunk 1 órás szünetet, Lilivel ismételten együtt csavarogtunk :). Miután letelt az 1 óra, folytattuk utunkat Nápolyban… voltunk a tengerparton is. Tóth tanárnő és én szebbnél szebb kagylókat gyűjtöttünk. Kisgyerekként már jártam ebben a városban egyszer a szüleimmel, de most így visszatérve sokkal jobb volt. Élveztem, hogy sokan vagyunk, és főleg azt, hogy a barátnőm is itt van :).  A nap végén mindenki fáradtan dőlt be otthon az ágyába.

A nápolyi tengerpart

Pénteken sulis nap volt érdekes programokkal.  Az én kedvencem az 1 perc és nyersz című játék volt. Abból állt, hogy csapatokba verődve 1 percünk volt arra, hogy megoldjunk egy kiszabott feladatot. Ezután a vicces játék után olasz gesztusokat tanulhattunk meg, amit nagyon érdekesnek találtam.  Hazaérkezve gyorsan megebédeltem Chiarával, majd később találkoztam Lilivel és Serenával, majd elmentünk ajándékot vásárolni a szüleimnek :). Miután hazaértem gyorsan átöltöztünk, mert a búcsú parti következett. Kivételesen nem a szülők vittek el bennünket, hanem Chiara egyik barátja. Táncoltunk, és rengeteget nevettünk, finomakat ettünk. A buli vége fele sokan sírtak, mert ez volt az utolsó ilyen találkozó, hogy együtt a „nagy család”. Lehet, hogy nem olyan régen csatlakoztam, de én is átéreztem, amit ők, akik már benne voltak a kezdet kezdetén. Megható volt az egész, én is elérzékenyültem.  Miután vége lett a nagy partinak, mindenki fájó szívvel ment haza.

Szombaton újra majdnem mindenki a könnyeivel küszködött, mert itt volt az idő elbúcsúzni egymástól.  A repülőtéren elköszöntünk a törököktől és a lengyelektől. A több mint 1 órás út után végre megérkeztünk Budapestre.

Visszagondolva az élményeimre, nagyon jól éreztem magam. Sok barátot szereztem, és sok új hasznos információval lettem gazdagabb! Még egyszer nagyon szépen köszönöm a lehetőséget Pintér Tanár úrnak, aki felajánlotta nekem ezt az utat.                                                                                                                                             

                                                                                                                        Kardos Lili 10.osztály

Comenius projekthét Olaszországban

Az utolsó Comenius partnertalálkozó Maddaloniban

A Comenius project utolsó találkozójára àprilis 5. és 12. között került sor Olaszország egyik városában, Maddaloniban. A magyar csapat már régóta készülődött erre az útra, mivel újra találkozhattak régen látott barátaikkal. A magyar csapatot Pintér Zsolt tanár úr és Tóth Adrienn tanárnő vezetésével Csurka Balázs, Móga Dániel, Kardos Lili, Rápolthy Bálint, Siegler Márk és Veszeli Lili alkotta.

A magyar csapat Pompeiben

 

Csapatunk érkezését nagy olasz tábor fogadta, majd a rövid beszélgetések után a fogadó diákokkal az új otthonainkba mentünk.

A szombat hamar elment, mely családi vacsoráról, illetve a családokkal való ismerkedésről szólt. A vasárnapi napot nevezhetjük igazi "Family day"-nek, mivel ekkor a családok érdekesebbnél érdekesebb programokat találtak ki nekünk.

A hétfői napot az olasz iskolában kezdtük, megismerkedtünk nagyon sok olasz diákkal, majd a megnyitó ünnepséget láthattuk, amelyen megtekinthettük az olaszok nemzeti táncát, a Tarantellát. Hallhattunk jobbnál jobb zenés előadásokat, majd egy divatbemutatóval zárult az ünnepély, ezután pedig Maddalonit fedeztük fel egy rövid városnézés keretében.

Pompei

Kedden megnézhettük az ókori Pompei romjait, amely mindenkit lenyűgözött, majd egy tengerparti várost látogattunk meg, Vietri Sul Mare-t, ahol mindenki kapott két óra szabadidőt. Volt, aki a város felfedezésére indult, a többség viszont a tengerparti sétát választotta, a magyar csapat ez utóbbihoz csatlakozott.

Szerdán a casertai Királyi Palotát néztük meg, majd annak kertjében nagyot sétáltunk. A kert végében egy vízesés várt minket, ahol mindenki örömmel fotózkodott. 

A nápolyi vár

Tengerpart Nápolyban

Másnap megcsodálhattuk Nápoly szépségeit, és mindenki örömére az egész világon oly híres olasz pizza volt az ebéd. A Vezúvhoz tervezett túránk sajnos elmaradt, mivel a vulkán ráijesztett egy kis füsttel az ottlakókra, de a nápolyi tengerpart mindenért kárpótolt minket. 

A hét utolsó munkanapján ismét az iskolába látogattunk, délben egy csapatjátékban vettünk részt, ahol kevert csapatok versenyezhettek egymással, majd a fogadó család finom főztje után készülődhettünk az esti búcsúpartyra. 

A project utolsó bulija jól sikerült, csak sajnos az egész projektnek vége lett. Mindenki szomorúan búcsúzkodott, de tudtuk, hogy ez a búcsú nem végleges, hiszen spanyol, olasz és lengyel diáktársaink meghívtak magukhoz a nyári szünetben, így újra találkozhatunk egymással a projekten kívül. 

Az utazó csapat igazán örült, hogy ilyen jó és élménydús hete volt. Mindenki megkóstolhatta a híres olasz tésztákat, pizzákat és a mindenki által kedvelt lasagnét.

A Comenius csapat Maddaloniban

Az olaszok másik híres tulajdonságát is megismerhettük, a rendkívül ijesztő vezetési stílusukat, de szerencsére mindenki épségben megérkezett a Liszt Ferenc repülőtérre, ahol már az igazi családunk várt bennünket.

Csurka Balázs