Comenius
projekthét Budapesten
Már egy korábbi
blogbejegyzésben beszámoltunk arról, hogy iskolánk 2012 szeptemberétől részt
vesz a Not only language not also culture
elnevezésű Comenius projektben. Tavaly októberben a török partneriskola látott
bennünket vendégül, ahol megkezdtük a kétéves munkát. Abban az időszakban
rögzítettük budapesti partnertalálkozó időpontját, mely március 4-től 8-ig
tartott.
A projekthétre nagyon
sokat készültünk, mind a tanárok, mind a diákok. Iskolánk Comenius csapatának
tagjai igazán szép munkát végeztek. Sok kedd délutánt töltöttünk együtt, hogy
közösen kidolgozzuk a márciusi hét részleteit. Itt szeretném megköszönni a
fogadó családok segítségét és aktivitását. Igazán jól volt látni, hogy a mi kis
iskolánkban is össze tudunk fogni, még akkor is, ha oly sok a dolgunk.
Talán nem sokan tudják,
hogy számtalan e-mail és üzenetváltás előz meg egy ilyen
rendezvénysorozatot, hogy minden egyes kérdés és apró részlet a helyére
kerüljön. Egy biztos, hogy nagyon sikeres volt a budapesti találkozó, mely
mindenki számára igazán emlékezetes marad.
A projekthetet megelőző
2-3 napban érkeztek meg külföldi partnereink. Március 1-jén az olasz delegációt
fogadtuk a reptéren, szombaton a spanyol, vasárnap pedig a török és a lengyel
csapat érkezett meg hozzánk. Vasárnap késő este már nyugodtan fellélegeztünk,
hogy mindenki épségben ideért, és kezdődhet a magyar hét.
 |
| Comenius csapat az iskola udvarán |
Március 4-én, hétfőn
reggel fél kilencre a partnerek megérkeztek az iskolánkba, ahol Pintér Zsolt
igazgató úr köszöntötte a vendégeket, majd bemutatta a magyar iskolarendszert
és iskolánkat egy igazán igényes és színes prezentáció keretében. Ezt követően
átadtuk a minden ország számára elkészített ajándékcsomagot, melybe néhány Hungarikumot
tettünk: piros paprikával, Tokaji aszúval, Macskanyelvvel, Duna kaviccsal,
kézzel festett fakanállal, és külön erre az alkalomra készített bögrével,
valamint matyó hímzéses tűpárnával kedveskedtünk.
Majd volt még néhány
percünk arra, hogy a projektben előírt és elkészített termékeket átadja egymásnak
az öt ország. Így egy igazi ajándéközönben volt részünk, mivel az olasz
partnerek a projekt logójával ellátott pólóval, a spanyolok pedig tollal,
kitűzővel és brossúrával halmoztak el bennünket. A protokoll után került sor
iskolánk angol oktatásának gyakorlati bemutatására az óralátogatások révén. Így
partnereink betekintést nyertek abba, hogy mi és konkrétan a mi iskolánkban,
hogyan és milyen módszerekkel tanítjuk az angol nyelvet.
 |
| Magyar finomságok |
Ezt követően magyar
finomságokkal - sajttal, téli szalámival és finomabbnál finomabb süteményekkel
– leptük meg vendégeinket. Kicsi szusszanás után elindultunk a főváros budai
részének felfedezőútjára. Elsőként a gimnáziumhoz közel eső Gül baba türbéjét
tekintettük meg, mely török barátainknak igazán örömteli esemény volt. A
sírhely látogatása során egyik diákunk, Lili és idegenvezetőnk Ági révén sok
érdekes információt tudtunk meg a bektasi dervisről, akit a rózsák atyjának
neveztek. Majd innen a budai várhoz mentünk, ahol csapatverseny keretében
fedezték fel a várnegyedet a hozzánk látogatók. A várbeli séta során sok
kérdésre kellett megtalálni a csapatoknak a válaszokat.
Szerencsénkre az
időjárás igazán kedvezett, sőt jobbat remélni sem mertünk, hiszen ragyogó
napsütésben fedezhették fel közösen a várnegyed csodás, hangulatos részeit. Ez után
a többórás séta után a közös vacsorát követően következett a nap fénypontja, az
esti dunai hajókázás.
Az Erzsébet híd pesti
hídfőjénél található 11-es kikötőt a millenniumi földalatti segítségével és egy
rövid séta révén közelítettük meg. Az egyórás hajókázás során mindannyian
gyönyörködhetünk a főváros esti, igazán lélegzetelállító kivilágításában.
Angela, az olasz kolléga szerint a látvány varázslatos, melyet nem győzött
elégszer hangsúlyozni. Török barátaink pedig a hajókázás egy rövid, közös
énekléssel, a folyóról szóló dallal tették különlegesség az estét. Rengeteg kép
készült, azt hiszem, ez nem véletlen. Az esti fények és a víz lágy ringása
mindenkit magával ragadott.
 |
| A Szent István Bazilikánál |
Kedden reggel a
hotelben rövid magyar nyelvórán vettek részt a külföldi diákok, nagy-nagy
érdeklődéssel tanulták a különböző gyakran használatos kifejezéseket és
köszönési formákat. Majd délelőtt útnak indult a közel 45 fős Comenius csapat,
hogy felfedezze a főváros pesti oldalát. Elsőként a Parlamentet látogattuk meg,
majd a Szent István bazilikát mutattuk meg vendégeinknek.
Délután buszos
városnézésre indultunk, megismertettük Pest nevezetességeit, mint a városligeti
Vajdahunyad várát, a Hősök terét, az Andrássy utat, majd végezetül a Citadellán
végignéztük a naplementét, ahonnan egy hangulatos étterembe mentünk, ahol az
esti vacsora keretén belül sor került a néptáncbemutatóra, melyet táncház követett.
Partnereink nagyon lelkesen lépték a már megszokott „kettőt jobbra, kettőt
balra” alaplépést. Ami ezután
következett, azt már Törökországban is megtapasztaltuk: jó hangulat, minden
nemzet kedvenc zenéje és a táncos jókedv.
 |
| A néptánc bűvöletében |
 |
| Egri borkóstolás |
Másnap magunk mögött hagyva
a várost, meglátogattuk Eger városát, ahol Kormos Vivi, 12.-es diákunk
kalauzolt bennünket elsőként a minarethez, majd a várba, végül pedig a
bazilikába, mely igazán lenyűgöző volt. A sétáló utcában eltöltött idő és az
ebéd után átsétáltunk a Népkertbe, ahol minden delegáció teljesítette az „Óvjuk
környezetünk” elnevezésű fél órás szemétszedési akciót. A mulatságos és aktív
csapatmunka után megnéztük az egri török fürdőt, majd utunk tovább a Kővölgybe
vezetett, ahol a Demeter pincészet jóvoltából megismertettük a magyar
borkultúrát a nagykorú vendégekkel, majd közösen élveztük az ínycsiklandó
ételek ízkavalkádját, mely igazi gasztrotúra volt.
Végül este 10 körül
értünk vissza a hotelhez, és már mindenki nagyon várta, hogy egy jót aludhasson
pihe-puha ágyában. Néhányan pedig már lélekben a következő napi kirándulásra
készültünk, amire nem kellett sokat várnunk.
 |
| A szentendrei Marcipán Múzeum |
A gyors reggeli
eligazítás után Szentendrére vezetett az utunk, ahol a Marcipán Múzeum igazi
kuriózum volt partnereink számára. Az életnagyságú Diana és Michael Jackson
marcipánszobrok igazán népszerűek voltak. Persze, az ajándékboltról sem szabad
megfeledkeznünk, ahol némi közlekedési káoszt okoztunk, melyet további
turistacsoportok nehezítettek, de addigra a mieink már szerencsére kimenekültek
a boltból.
A sétálóutca
felfedezése és a hosszas szuvenírvásárlás után sikerült eljutnunk Visegrádra,
ahol a Fellegvár megtekintése után, egy jó kis bobozással vezettük le a kirándulást.
A téli bobozás izgalmát hangos sikítások kísérték, és mindenki, aki bátorkodott
beleülni, mosolygó, vidám arccal tért be a Nagyvillám Étterembe, hogy
elfogyassza ízletes ebédjét. A beszélgetésre nem sok időnk maradt, mert
igyekeznünk kellett vissza a fővárosba, hogy mindenki készülődhessen a
záróbulira. Nekem és az igazgató úrnak még néhány utolsó simítást még el
kellett végeznünk, hogy minden tökéletes legyen az utolsó estén.
A partneriskolák
tanárainak szállást adó hotelben került sor a jó hangulatú estre, ahol a
népdalcsokrot követően mindenki részt vehetett egy kvízjátékban, ahol minden
helyes választ apró ajándékokkal jutalmaztunk. Persze, akadt olyan is, aki
nagyon mulatságos ajándékkal lett gazdagabb. A játék során kiderült, hogy
milyen sok információ megmaradt partnereink emlékezetében. Az estét a Sound de
Lux duó akusztikus gitáros előadása színesítette, akik régi és mai slágerekkel
szórakoztattak minket.
 |
| A díszvacsora |
A Comenius partnerek az
utolsó estén az igazgató úr köszöntője és beszéde után igazán különleges és az
országukra jellemző ajándékkal leptek meg bennünket. A meghitt pillanatok után
kezdetét vette az igazi bulizás, melyhez Markos Kristóf, iskolánk „hangmérnöke”
szolgáltatta a jobbnál jobb zenéket.
A péntek napon a
spanyol, a lengyel és a magyar csapat az egész heti program zárásaként a
János-hegyet hódította meg, ahonnan Libegővel folytattuk tovább az utunkat.
Néhányan a tériszonyukat hátuk mögött hagyva pattantak be az ülésbe, és
élvezték a tavaszi napsütést, melyre azóta nem igazán volt példa, de mi azon a
héten tényleg szerencsések voltunk.
 |
| A János-hegyi kilátónál |
Minden ilyen hét egy
életre szóló élmény mindnyájunknak. Igazán nagy kihívás elé állított ez az
esemény minket, hiszen egyetlen fővárosi partnerként talán minden Comenius
partnerünk nagyobb izgalommal várta a magyar hetet. Rengeteg pozitív
visszajelzést kaptunk, mely személy szerint nekem nagyon jól esett. Minden
diáknak és tanárnak csak ajánlani tudom, hogy ha van lehetősége arra, hogy
részt vegyen egy Comenius programban, akkor ne hagyja ki, mert olyan embereket
ismerhet meg, akikkel valószínűleg nem találkozna. A kultúráink különböznek, de
ebben programban együtt vagyunk értékesek.
Tóth Adrienn
