A szeptemberi kirándulás

Kirándulás Horvátországba

Kirándulásunk nem éppen szép reggellel indult, már ami az időjárást illeti. A BAH-csomóponttól nem messze találkoztunk, ahol Pintér Zsolt igazgató úr és Tóth Adrienn tanárnő fogadott bennünket. Egy kis késéssel mindenki megérkezett. Létszámunk nem volt túl sok, viszont felszerelésünk annál inkább. Nekivágtunk a nagy utunknak a félelmetes 88 km/h-val. Néhányan keveselltük ezt a sebességet, de ez a szabály. Szépen komótosan átmentünk a határon, majd egyenest a Plitvicei-tavak Nemzeti Park felé vettük az irányt. 

Pltivicei-tavak

Sajnos az idő Horvátországban se volt sokkal szebb, mint otthon, de a tavaknak, zúgóknak és a kristálytiszta víznek a látványa kárpótolt bennünket. Sokat kellett sétálnunk, így el is fáradtunk. A tavak után mindenki örömére elindultunk első szállásunkhoz. Mire odaértünk már besötétedett. 

A lányok közti kisebb csetepaté után szépen lassan nyugovóra tért mindenki. Reggel a gyönyörű tenger látványa fogadott bennünket. A falu központjában vettünk mindenféle reggelinek és uzsonnának valót. Utunkat folytatva bejártuk a környéki városokat, ahol sikátorok tengerén keresztül fedeztük fel a különlegességeket. Majd elértünk a második és egyben utolsó szállásunkra. Ez az apartmanház méginkább tetszett, mint az előző. Este finomat vacsoráztunk egy közelben lévő étteremben, majd újra nyugovóra tértünk. Másnap reggel felséges reggelit készítettünk természetesen női segítséggel. Aznap is utaztunk, de jóval kevesebbet, mint korábban. Megtekintettük a környékbeli híres városok római kori emlékeit.

Rovinj

A nap fénypontja az volt, amikor végre eljutottunk a tengerpartra, ekkor már kellemes időnk volt. Hatan elmentünk, hogy jetskivel húzzanak bennünket egy hatalmas fánkon. Nagyon jól mulattunk, és eléggé elfáradtunk. Este mikor lefeküdtünk nem is számítottunk arra, hogy reggel milyen meglepetés ér majd bennünket. Tervbe volt véve, hogy reggeli indulás után hazafele jövet Szlovéniában megnézzük a Postojna cseppkőbarlangot, de sajnos eltűnt a buszunknak a kulcsa és a GPS is. Hosszas keresés után sem lett meg. Hívtuk a rend őreit, akik gyors körbenézés után felvették a jegyzőkönyvet, majd elmentek. 

Pula

Háromnegyed óra múlva megérkeztek a nyomozók. Szépen átnéztek ők is mindent, de nem találtak semmi nyomravezető jelet. Ekkor már elindultak Budapestről egy pótkulccsal, de ez azt jelentette, hogy a szálláson kellett vesztegelnünk. Nem tétlenkedtünk, lementünk a partra, voltunk megint fánkozni meg úszni, aztán visszamentünk a szállásra összepakolni. Sok várakozás után jött az infó, hogy a pótkulccsal negyedórányira vannak, ekkor lihegve betoppant a buszsofőrünk a busznak a kulcsával, amit nem messze egy bokorban talált meg. Mondhatnom se kell, hogy balszerencsésnek éreztünk magunkat. Végre elindultunk haza. Hazaérkezés után fáradtan szétváltunk, és mindenki hazament. Ezt a kisebb malőrt leszámítva nagyon jól éreztük magunkat. Sok maradandó emlék fűz bennünket ehhez a kiránduláshoz. :) 

Móga Dániel