Comenius projekthét Lengyelországban

A krakkói sárkány és a Comenius csapat

Lengyelországban a Comeniusszal 

 

Idén érkeztem a Pasarétibe, és új diákként csatlakoztam a Comenius programhoz. Lehetőségem nyílt, hogy részt vegyek a lengyel projekthéten, mely szeptember 29-től október 5-ig tartott. 

Amikor megérkeztem nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a fogadócsalád (volt egy sejtésem, hogy kedvesek lesznek), és ez be is igazolódott. Beszálltam a kocsiba, és máris kérdezték, hogy éhes vagyok-e, milyen volt az út. Annyira sokat kérdeztek, hogy egy percig nem is tudtam, hogy hol vagyok, de természetesen pár pillanat múlva mindenre válaszoltam. Dominik egy hihetetlen kedves srác, akinek nagy szíve van, és nagyon ért a zenéhez. 

 

Dominikkel az iskolában

Az angolja sem volt rossz, így tökéletesen megértettük egymást. Az otthonuk barátságos volt, kivéve a vadóc, mérges macskájukat, aki mindenáron a szobámba akart benézni. Végül csak sikerült megbarátkoznom a macskával. Már az első estén megnéztem, hogy tud zenélni az ifjú „Chopin”; meg kell hagyni, nagyon szépen játszott. Aztán beszéltünk egy kicsit a jövőjéről és nem tudom hogy, de a bátyám jövője is szóba került. A hosszas beszélgetés után a közelükben épült hatalmas stadiont sétáltuk körbe Dominikkel, és megbeszéltük, milyenek az ottani szurkolók és milyenek a magyar szurkolók. Közbe vártuk az öccsét, aki egy kirándulásról jött vissza. Majd hazamentünk, ahol nagyon finom vacsora fogadott. Igazán finomakat ettem náluk.

Hétfőn, a projekt első napján végig az iskolában voltunk, ahol nem volt rossz, tanultam pár lengyel szót és megnézhettem, hogyan szurkolnak a lengyelek a csapatversenyen. 

A partneriskola bejáratánál

A másnapi krakkói nap elég jó volt, bár a bokámnak nem tett jót a sok séta, de így is élveztem a programokat, és volt időm arra is, hogy ajándékokat vegyek magamnak, illetve a családomnak. Megnéztük azt a híres ablakot, amelyen II.János Pál pápa nézett ki. Azt is megtudtuk, hogy majd tavasszal szentté is avatják.

A hideg ellenére szép időnk volt. Este az egyik étteremben már kezdtem jóba lenni a többi ország képviselőivel, akik nagyon kedvesek voltak. A szerda különös nap volt számomra, mert egyrészt összebarátkoztam Katowicében a többiekkel, másrészt azért morbid egy kicsit, mert a barátságunkat Auschwitzba erősítettem meg. Az auschwitzi múzeumlátogatás igazán érdekes, megdöbbentő és egyben felejthetetlen élmény. 

Fekete Madonna

Amúgy még mindig nem tudom, hogy az idegenvezetők hogyan tudnak ott dolgozni. Csütörtökön Czestochowába mentünk, ahol a bazilikába megnéztük a Fekete Madonnát, Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolást.
A szentély gyönyörű helyen van. Először egy helyi pap volt az idegenvezetőnk, aki nem igazán foglalkozott azzal, hogy nagyon gyorsan beszél angolul. Fél óra elteltével egy másik idegenvezetőt kaptunk, aki igazán szépen és érthetően beszélt hozzánk. Még ezen a napon nekem, mint a szájharmonikázás büszke harcosának volt lehetőségem meghallgatni Furkan (török fiú) borzalmas próbálkozását, melyet egy egyszerű ’Oh My Goddal’ lerendeztem. 

Pénteken a zabrzei Guido feketekőszén bányába mentünk, ami igazán érdekes volt számomra, bár sok dolgot tudtam, mert már korábban voltam bányában. Itt is kaptunk sárga sisakot, melyet szigorúan viselni kellett. 

 A Guido bányában

A bányalátogatás után ugyanoda mentünk ebédelni, ahol az első nap is voltunk. Ismét nagyon finomat ettünk. Nekem az étellel sosem volt gondom, mindig megettem a saját részem. Dominikkel később elmentünk a plázában, és vettem egy sapkát. Az utolsó parti viszont nagyon jó volt, bár másnap alig bírtam menni, annyit táncoltam. Dehát mégis csak jól kell éreznem magam! :) Összességében, ez egy felejthetetlen utazás volt számomra sok új baráttal és izgalmas, felejthetetlen napokkal. Nagyon jó döntés volt, hogy részt vettem a lengyelországi Comeniuson.

 Siegler Márk

A nagy Comenius csapat