A mi napunk
A szalagavató egy izgalmas és
egyben félelmetes élmény. Izgalmas, mert ez mindenkiben egy mérföldkő, ahonnan
tovább már tényleg csak egy keveset kell mennünk, és félelmetes, mert bennünk
van az érzés, hogy már nem vagyunk többé gyerekek.
Az idei szalagavató, a
szalagavatónk most is a Duna Palotában került megrendezésre. Igaz, hónapokat
gyakoroltunk, szerveztük és terveztünk, mégis úgy gondoltuk, hogy még egy
utolsó főpróbára a helyszínre megyünk a kezdés előtt - biztos, ami biztos. A
próba remekül sikerült, mindenki vidám hangulatban készült az estére.
Az egyik pillanatban már arra
eszméltünk, hogy hátul állunk a színfalak mögött, remegünk, mint a nyárfalevél,
izgulunk és várjuk, hogy szólítsanak bennünket. A stressz, ami körbe vett
bennünket, a színpadon egyszer csak szertefoszlott. Onnan tudtuk, hogy az este
további részében már nincs miért aggódnunk.
Az osztálytáncok mindenkit
felpörgettek, a színfalak mögött a hangulat fergeteges volt. Az este
legnívósabb része, a keringő tánc miatt azonban még voltak kétségeink, de
utólag úgy érzem, hogy feleslegesen aggódtunk.
Számomra a szalagavató egy
felejthetetlen este volt és (akár a többiek nevében is) kijelenthetem, hogy
újra és újra végig csinálnánk, ha lehetne.
Farkas Fanny
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése