Sonnet 18

As an organic part of our high school’s bilingual education our students have the chance to take part in special courses where they do not only learn the „usual” subjects in English but they can also study the different aspects of British civilization. It might include British and American  history, English language literature, or even creative writing which helps them a lot to improve their writing skills. Students can also take part in translation competitions where their creative ideas are much more important than their grammar accuracy. We would like to show an example here how a student can create a beautiful text in Hungarian with the help of the original Shakespearian sonnet.

Our 11th grader student, Újvári Balázs translated the poem in our 21st century style creating something fresh, modern and easy to understand but still interpreting the original ideas. So, read and enjoy Sonnet 18, written by William Shakespeare and translated by our student, Újvári Balázs:

                                Shall I compare thee to a summer’s day?                                 

Thou art more lovely and more temperate:

Rough winds do shake the darling buds of May,

And summer’s lease hath all too short a date:

Sometime too hot the eye of heaven shines,

And often is his gold complexion dimm’d;

And every fair from fair sometime declines,

By chance or nature’s changing course untrimm’d;

But thy eternal summer shall not fade

Nor lose possession of that fair thou owest;

Nor shall Death brag thou wander’st in his shade,

When in eternal lines to time thou growest:

   So long as men can breathe or eyes can see,

   So long lives this, and this gives life to thee.

 

 

 

Hasonlíthatlak-e téged egy forró nyári naphoz?

A te szépséged szerethetőbb, és mérsékletet hoz.

A durva szélben, ahogy leng a májusi rügy,

A nyár hagy nékünk időt, de sürgős az ügy.

Néha túl forrón néz le ránk a szeme a mennynek,

Néha aranyarca részletei homályba vesznek.

És, bár minden, mi szép, elmúlik egyszer

A természet gyönyörére nem hat semmilyen vegyszer.

És ahogy a végtelen nyárnak sem kéne eltűnnie,

A te testednek sem kell az időt eltűrnie.

Sem a halál nem tudhat téged az árnyékában,

Mikor végtelen szálakat sző az idő béklyójában. 

     És amíg az ember lát, s nem áll el a lélegzet,

     Addig ez az, mi erőt ad neked az élethez.