OLASZORSZÁGBAN A COMENIUSSZAL
Pintér Tanár úrtól kaptam a tájékoztatást, hogy lehetőségem lenne
a két éve működő Comenius projectben részt venni. Megtudtam, hogy az úti cél Nápoly és
környéke lenne, az iskolánkból pedig 6 diák és 2 kísérő tanár venne részt az
utazáson. Nagyon örültem, hogy
bekerülhetek a programba, sok érdekeset hallottam már róla. Facebookon felvettem
a kapcsolatot azzal a lánnyal, aki később vendégül látott Maddaloniban, egy
Nápoly melletti kisvárosban. Nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak, gyorsan
megtaláltuk a közös hangot. Rövid időn belül az egész családot megismertem. Elérkezett a várva-várt
nap! Nápolyban izgatottan szálltunk ki a gépből az osztálytársammal, Lilivel.
 |
| Lilivel a tengerparton |
 |
| Az olasz családom |
Megismerkedtem
a család többi tagjával is, akik nagyon közvetlenek
voltak. Chiara megmutatta nekem a szobámat, majd körbevezetett az egész házban.
Még aznap este elmentünk Európa egyik legnagyobb bevásárlóközpontjába
nézelődni. Másnap elindultunk „fölfedezni” a várost vendéglátómmal és az
unokatestvérével, Noémivel. Nagyon jól
éreztük magunkat, nekem különösen egy hatalmas park tetszett. Azt élveztem a
legjobban, hogy milyen kedvesek és lazák az olaszok, szerintem mi is lehetnénk
ilyenek.
Amikor hazaérkeztünk,
egyből megebédeltünk. Este átmentünk Casertába, ahol találkoztunk Lilivel és a
fogadójával, Serenával :). Élveztem, hogy az angol révén milyen jól
tudunk egymással kommunikálni.
 |
| Az iskola |
Hétfőn az iskolában
megismerkedtem az ottani gyerekekkel. Kis idő múlva meghallgattuk a Comenius-dalokat,
(Törökország, Magyarország, Spanyolország, Lengyelország
és végül Olaszország). Megkóstoltunk
néhány olasz ételt is. A következő
állomás a tornaterem volt, ahol érdekes feladatok, illetve divatbemutató várt minket. Utána megebédeltünk, és 2 órás szünet
következett. Végül az iskolából távozva körbenéztünk Maddaloniban. Családi
vacsorával ért véget a nap.
 |
| Pompei |
Kedden Pompei felé
vettük az irányt. A város és története
már régóta érdekelt, örültem, hogy a valóságban is láthatom. Pompei után a kitűzött célunk Vietri sul Mare volt. Gyönyörű hely, ráadásul
a tengerbe is belelógattuk a lábainkat. A fáradságos nap után mindenki
kipihente magát otthon.
Szerdán Casertába
vonult kis csapatunk. Bementünk a Royal palotába, ami nagyon szép program volt,
és egyben nagyon fárasztó is (legalábbis számomra). Ezzel együtt élveztem az
egészet, mert gyönyörűbbnél gyönyörűbb festményeket, használati tárgyakat
láthattunk. Az utána következő 1 órás szünetben mindenki (csoportosan)
fölfedezhette Casertát. Mi ketten, Lilivel nagy érdeklődéssel kukkantottunk be a
különböző boltocskákba, igazi olasz hangulatot árasztottak :).
Végül ez a nap is eltelt.
 |
| A casertai Királyi Palota |
Csütörtökön Nápoly
városát néztük meg. Bementünk egy hatalmas
templomba, ami nagyon szép volt. Egyszóval minden fontos turistalátványosságnál
megálltunk és élveztük, hogy Olaszországban vagyunk :).
Közben megéheztünk, így bementünk egy olasz pizzériába, ahol mindenki
kapott pizzát és üdítőt. Miután távoztunk az étteremből, kaptunk 1 órás
szünetet, Lilivel ismételten együtt csavarogtunk :).
Miután letelt az 1 óra, folytattuk utunkat Nápolyban… voltunk a
tengerparton is. Tóth tanárnő és én szebbnél szebb kagylókat gyűjtöttünk. Kisgyerekként
már jártam ebben a városban egyszer a szüleimmel, de most így visszatérve
sokkal jobb volt. Élveztem, hogy sokan vagyunk, és főleg azt, hogy a barátnőm
is itt van :). A nap végén mindenki fáradtan dőlt be otthon
az ágyába.
 |
| A nápolyi tengerpart |
Pénteken sulis nap
volt érdekes programokkal. Az én kedvencem
az 1 perc és nyersz című játék volt. Abból állt, hogy csapatokba verődve 1
percünk volt arra, hogy megoldjunk egy kiszabott feladatot. Ezután a vicces
játék után olasz gesztusokat tanulhattunk meg, amit nagyon érdekesnek találtam. Hazaérkezve gyorsan megebédeltem Chiarával, majd
később találkoztam Lilivel és Serenával,
majd elmentünk ajándékot vásárolni a szüleimnek :).
Miután hazaértem gyorsan átöltöztünk, mert a búcsú parti következett. Kivételesen nem a szülők vittek el bennünket,
hanem Chiara egyik barátja.
Táncoltunk, és rengeteget nevettünk, finomakat ettünk. A buli vége fele sokan
sírtak, mert ez volt az utolsó ilyen találkozó, hogy együtt a „nagy család”.
Lehet, hogy nem olyan régen csatlakoztam, de én is átéreztem, amit ők, akik már
benne voltak a kezdet kezdetén. Megható volt az egész, én is elérzékenyültem. Miután vége lett a nagy partinak, mindenki fájó
szívvel ment haza.
Szombaton újra majdnem
mindenki a könnyeivel küszködött, mert itt volt az idő elbúcsúzni
egymástól. A repülőtéren elköszöntünk a törököktől
és a lengyelektől. A több mint 1 órás út után végre megérkeztünk Budapestre.
Visszagondolva az
élményeimre, nagyon jól éreztem magam. Sok barátot szereztem, és sok új hasznos
információval lettem gazdagabb! Még egyszer nagyon szépen köszönöm a
lehetőséget Pintér Tanár úrnak, aki felajánlotta nekem ezt az utat.
Kardos Lili
10.osztály
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése