Comenius projekthét Budapesten

Comenius projekthét Budapesten

Már egy korábbi blogbejegyzésben beszámoltunk arról, hogy iskolánk 2012 szeptemberétől részt vesz a Not only language not also culture elnevezésű Comenius projektben. Tavaly októberben a török partneriskola látott bennünket vendégül, ahol megkezdtük a kétéves munkát. Abban az időszakban rögzítettük budapesti partnertalálkozó időpontját, mely március 4-től 8-ig tartott.

A projekthétre nagyon sokat készültünk, mind a tanárok, mind a diákok. Iskolánk Comenius csapatának tagjai igazán szép munkát végeztek. Sok kedd délutánt töltöttünk együtt, hogy közösen kidolgozzuk a márciusi hét részleteit. Itt szeretném megköszönni a fogadó családok segítségét és aktivitását. Igazán jól volt látni, hogy a mi kis iskolánkban is össze tudunk fogni, még akkor is, ha oly sok a dolgunk.

Talán nem sokan tudják, hogy számtalan e-mail és üzenetváltás előz meg egy ilyen rendezvénysorozatot, hogy minden egyes kérdés és apró részlet a helyére kerüljön. Egy biztos, hogy nagyon sikeres volt a budapesti találkozó, mely mindenki számára igazán emlékezetes marad.

A projekthetet megelőző 2-3 napban érkeztek meg külföldi partnereink. Március 1-jén az olasz delegációt fogadtuk a reptéren, szombaton a spanyol, vasárnap pedig a török és a lengyel csapat érkezett meg hozzánk. Vasárnap késő este már nyugodtan fellélegeztünk, hogy mindenki épségben ideért, és kezdődhet a magyar hét.

Comenius csapat az iskola udvarán

 Március 4-én, hétfőn reggel fél kilencre a partnerek megérkeztek az iskolánkba, ahol Pintér Zsolt igazgató úr köszöntötte a vendégeket, majd bemutatta a magyar iskolarendszert és iskolánkat egy igazán igényes és színes prezentáció keretében. Ezt követően átadtuk a minden ország számára elkészített ajándékcsomagot, melybe néhány Hungarikumot tettünk: piros paprikával, Tokaji aszúval, Macskanyelvvel, Duna kaviccsal, kézzel festett fakanállal, és külön erre az alkalomra készített bögrével, valamint matyó hímzéses tűpárnával kedveskedtünk.

Majd volt még néhány percünk arra, hogy a projektben előírt és elkészített termékeket átadja egymásnak az öt ország. Így egy igazi ajándéközönben volt részünk, mivel az olasz partnerek a projekt logójával ellátott pólóval, a spanyolok pedig tollal, kitűzővel és brossúrával halmoztak el bennünket. A protokoll után került sor iskolánk angol oktatásának gyakorlati bemutatására az óralátogatások révén. Így partnereink betekintést nyertek abba, hogy mi és konkrétan a mi iskolánkban, hogyan és milyen módszerekkel tanítjuk az angol nyelvet.

Magyar finomságok

Ezt követően magyar finomságokkal - sajttal, téli szalámival és finomabbnál finomabb süteményekkel – leptük meg vendégeinket. Kicsi szusszanás után elindultunk a főváros budai részének felfedezőútjára. Elsőként a gimnáziumhoz közel eső Gül baba türbéjét tekintettük meg, mely török barátainknak igazán örömteli esemény volt. A sírhely látogatása során egyik diákunk, Lili és idegenvezetőnk Ági révén sok érdekes információt tudtunk meg a bektasi dervisről, akit a rózsák atyjának neveztek. Majd innen a budai várhoz mentünk, ahol csapatverseny keretében fedezték fel a várnegyedet a hozzánk látogatók. A várbeli séta során sok kérdésre kellett megtalálni a csapatoknak a válaszokat.

Szerencsénkre az időjárás igazán kedvezett, sőt jobbat remélni sem mertünk, hiszen ragyogó napsütésben fedezhették fel közösen a várnegyed csodás, hangulatos részeit. Ez után a többórás séta után a közös vacsorát követően következett a nap fénypontja, az esti dunai hajókázás.

Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél található 11-es kikötőt a millenniumi földalatti segítségével és egy rövid séta révén közelítettük meg. Az egyórás hajókázás során mindannyian gyönyörködhetünk a főváros esti, igazán lélegzetelállító kivilágításában. Angela, az olasz kolléga szerint a látvány varázslatos, melyet nem győzött elégszer hangsúlyozni. Török barátaink pedig a hajókázás egy rövid, közös énekléssel, a folyóról szóló dallal tették különlegesség az estét. Rengeteg kép készült, azt hiszem, ez nem véletlen. Az esti fények és a víz lágy ringása mindenkit magával ragadott.

A Szent István Bazilikánál

Kedden reggel a hotelben rövid magyar nyelvórán vettek részt a külföldi diákok, nagy-nagy érdeklődéssel tanulták a különböző gyakran használatos kifejezéseket és köszönési formákat. Majd délelőtt útnak indult a közel 45 fős Comenius csapat, hogy felfedezze a főváros pesti oldalát. Elsőként a Parlamentet látogattuk meg, majd a Szent István bazilikát mutattuk meg vendégeinknek.

Délután buszos városnézésre indultunk, megismertettük Pest nevezetességeit, mint a városligeti Vajdahunyad várát, a Hősök terét, az Andrássy utat, majd végezetül a Citadellán végignéztük a naplementét, ahonnan egy hangulatos étterembe mentünk, ahol az esti vacsora keretén belül sor került a néptáncbemutatóra, melyet táncház követett. Partnereink nagyon lelkesen lépték a már megszokott „kettőt jobbra, kettőt balra” alaplépést.  Ami ezután következett, azt már Törökországban is megtapasztaltuk: jó hangulat, minden nemzet kedvenc zenéje és a táncos jókedv. 

A néptánc bűvöletében

Egri borkóstolás

Másnap magunk mögött hagyva a várost, meglátogattuk Eger városát, ahol Kormos Vivi, 12.-es diákunk kalauzolt bennünket elsőként a minarethez, majd a várba, végül pedig a bazilikába, mely igazán lenyűgöző volt. A sétáló utcában eltöltött idő és az ebéd után átsétáltunk a Népkertbe, ahol minden delegáció teljesítette az „Óvjuk környezetünk” elnevezésű fél órás szemétszedési akciót. A mulatságos és aktív csapatmunka után megnéztük az egri török fürdőt, majd utunk tovább a Kővölgybe vezetett, ahol a Demeter pincészet jóvoltából megismertettük a magyar borkultúrát a nagykorú vendégekkel, majd közösen élveztük az ínycsiklandó ételek ízkavalkádját, mely igazi gasztrotúra volt.

 Végül este 10 körül értünk vissza a hotelhez, és már mindenki nagyon várta, hogy egy jót aludhasson pihe-puha ágyában. Néhányan pedig már lélekben a következő napi kirándulásra készültünk, amire nem kellett sokat várnunk.

A szentendrei Marcipán Múzeum

A gyors reggeli eligazítás után Szentendrére vezetett az utunk, ahol a Marcipán Múzeum igazi kuriózum volt partnereink számára. Az életnagyságú Diana és Michael Jackson marcipánszobrok igazán népszerűek voltak. Persze, az ajándékboltról sem szabad megfeledkeznünk, ahol némi közlekedési káoszt okoztunk, melyet további turistacsoportok nehezítettek, de addigra a mieink már szerencsére kimenekültek a boltból.

 

A sétálóutca felfedezése és a hosszas szuvenírvásárlás után sikerült eljutnunk Visegrádra, ahol a Fellegvár megtekintése után, egy jó kis bobozással vezettük le a kirándulást. A téli bobozás izgalmát hangos sikítások kísérték, és mindenki, aki bátorkodott beleülni, mosolygó, vidám arccal tért be a Nagyvillám Étterembe, hogy elfogyassza ízletes ebédjét. A beszélgetésre nem sok időnk maradt, mert igyekeznünk kellett vissza a fővárosba, hogy mindenki készülődhessen a záróbulira. Nekem és az igazgató úrnak még néhány utolsó simítást még el kellett végeznünk, hogy minden tökéletes legyen az utolsó estén.

A partneriskolák tanárainak szállást adó hotelben került sor a jó hangulatú estre, ahol a népdalcsokrot követően mindenki részt vehetett egy kvízjátékban, ahol minden helyes választ apró ajándékokkal jutalmaztunk. Persze, akadt olyan is, aki nagyon mulatságos ajándékkal lett gazdagabb. A játék során kiderült, hogy milyen sok információ megmaradt partnereink emlékezetében. Az estét a Sound de Lux duó akusztikus gitáros előadása színesítette, akik régi és mai slágerekkel szórakoztattak minket.

A díszvacsora

 A Comenius partnerek az utolsó estén az igazgató úr köszöntője és beszéde után igazán különleges és az országukra jellemző ajándékkal leptek meg bennünket. A meghitt pillanatok után kezdetét vette az igazi bulizás, melyhez Markos Kristóf, iskolánk „hangmérnöke” szolgáltatta a jobbnál jobb zenéket.

A péntek napon a spanyol, a lengyel és a magyar csapat az egész heti program zárásaként a János-hegyet hódította meg, ahonnan Libegővel folytattuk tovább az utunkat. Néhányan a tériszonyukat hátuk mögött hagyva pattantak be az ülésbe, és élvezték a tavaszi napsütést, melyre azóta nem igazán volt példa, de mi azon a héten tényleg szerencsések voltunk. 

A János-hegyi kilátónál

Minden ilyen hét egy életre szóló élmény mindnyájunknak. Igazán nagy kihívás elé állított ez az esemény minket, hiszen egyetlen fővárosi partnerként talán minden Comenius partnerünk nagyobb izgalommal várta a magyar hetet. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, mely személy szerint nekem nagyon jól esett. Minden diáknak és tanárnak csak ajánlani tudom, hogy ha van lehetősége arra, hogy részt vegyen egy Comenius programban, akkor ne hagyja ki, mert olyan embereket ismerhet meg, akikkel valószínűleg nem találkozna. A kultúráink különböznek, de ebben programban együtt vagyunk értékesek.

Tóth Adrienn