Comenius konferencia Litvániában

Hogyan tudja az intézményvezető helyzetbe hozni iskoláját az európai dimenzió tükrében?

Erre kereste a választ 250 oktatási szakember, iskolavezető, civil szféra-képviselő és európai politikus. A 2 napos konferenciára Vilniusban, a litván fővárosban került sor. Nyár elején kaptam meghívót az Európai Bizottság oktatással foglalkozó irodájától és hamar "igen-t" mondtam. Nem bántam meg, mert egy nagyon jól szervezett szakmai program részese lehettem, sok új élménnyel gazdagodva.

István barátommal

Magyarországról csak hárman utaztunk, de minden Uniós országból voltak képviselők. A hivatalos program pénteken kezdődött, mi egy nappal korábban érkeztünk, ezért volt időm várost nézni, barangolni Vilnius óvárosi részében.

A szakmai napokon a rövidebb plenáris előadást workshopok követték, kiscsoportos foglalkozások, ötletelések, tapasztalatok megosztása. Szekciókba osztva kerestük a megoldást, a jövőre, a változásra. Később partnerkeresésre indultunk, így találkoztam magyar nyelvű felvidéki kollégával, lengyel és szlovén tanárral, valamint finn és dán résztvevővel, akikkel gyorsan szót értettünk.

Workshop 2

Szó esett az Európai Unió új oktatási stratégiájáról, az Erasmus+-ról, ami jelentős változásokat vezet be a következő 7 évben. Az iskolák továbbra is pályázhatnak nemzetközi projektekre, de a diákok és a tanárok mobilitása kerül előtérbe. Fejleszteni és nagyobb összeggel támogatni az eTwinning programot, de megmarad az iskoláknak a korábbi Comenius pályázati lehetőség is. 

A mi Comenius projektünk még végig megy a mostani szabályok szerint, de a jövőben csak az új feltételeknek megfelelő pályázatok nyerhetnek.

Gimnáziumunk szempontjából fontos volt a jelenlétem, új kapcsolatokat kezdtem kiépíteni, amelyek alapul szolgálhatnak a következő most már Erasmus+ pályázatunknak. 

Plenáris előadáson

Zászlók

Szeretnénk továbbra is részesei lenni az európai iskolai együttműködéseknek - diákjainknak és tanárainknak lehetőséget adni a nyelvi és egyéb kompetenciáik fejlesztésére.

Pintér Zsolt

A szeptemberi kirándulás

Kirándulás Horvátországba

Kirándulásunk nem éppen szép reggellel indult, már ami az időjárást illeti. A BAH-csomóponttól nem messze találkoztunk, ahol Pintér Zsolt igazgató úr és Tóth Adrienn tanárnő fogadott bennünket. Egy kis késéssel mindenki megérkezett. Létszámunk nem volt túl sok, viszont felszerelésünk annál inkább. Nekivágtunk a nagy utunknak a félelmetes 88 km/h-val. Néhányan keveselltük ezt a sebességet, de ez a szabály. Szépen komótosan átmentünk a határon, majd egyenest a Plitvicei-tavak Nemzeti Park felé vettük az irányt. 

Pltivicei-tavak

Sajnos az idő Horvátországban se volt sokkal szebb, mint otthon, de a tavaknak, zúgóknak és a kristálytiszta víznek a látványa kárpótolt bennünket. Sokat kellett sétálnunk, így el is fáradtunk. A tavak után mindenki örömére elindultunk első szállásunkhoz. Mire odaértünk már besötétedett. 

A lányok közti kisebb csetepaté után szépen lassan nyugovóra tért mindenki. Reggel a gyönyörű tenger látványa fogadott bennünket. A falu központjában vettünk mindenféle reggelinek és uzsonnának valót. Utunkat folytatva bejártuk a környéki városokat, ahol sikátorok tengerén keresztül fedeztük fel a különlegességeket. Majd elértünk a második és egyben utolsó szállásunkra. Ez az apartmanház méginkább tetszett, mint az előző. Este finomat vacsoráztunk egy közelben lévő étteremben, majd újra nyugovóra tértünk. Másnap reggel felséges reggelit készítettünk természetesen női segítséggel. Aznap is utaztunk, de jóval kevesebbet, mint korábban. Megtekintettük a környékbeli híres városok római kori emlékeit.

Rovinj

A nap fénypontja az volt, amikor végre eljutottunk a tengerpartra, ekkor már kellemes időnk volt. Hatan elmentünk, hogy jetskivel húzzanak bennünket egy hatalmas fánkon. Nagyon jól mulattunk, és eléggé elfáradtunk. Este mikor lefeküdtünk nem is számítottunk arra, hogy reggel milyen meglepetés ér majd bennünket. Tervbe volt véve, hogy reggeli indulás után hazafele jövet Szlovéniában megnézzük a Postojna cseppkőbarlangot, de sajnos eltűnt a buszunknak a kulcsa és a GPS is. Hosszas keresés után sem lett meg. Hívtuk a rend őreit, akik gyors körbenézés után felvették a jegyzőkönyvet, majd elmentek. 

Pula

Háromnegyed óra múlva megérkeztek a nyomozók. Szépen átnéztek ők is mindent, de nem találtak semmi nyomravezető jelet. Ekkor már elindultak Budapestről egy pótkulccsal, de ez azt jelentette, hogy a szálláson kellett vesztegelnünk. Nem tétlenkedtünk, lementünk a partra, voltunk megint fánkozni meg úszni, aztán visszamentünk a szállásra összepakolni. Sok várakozás után jött az infó, hogy a pótkulccsal negyedórányira vannak, ekkor lihegve betoppant a buszsofőrünk a busznak a kulcsával, amit nem messze egy bokorban talált meg. Mondhatnom se kell, hogy balszerencsésnek éreztünk magunkat. Végre elindultunk haza. Hazaérkezés után fáradtan szétváltunk, és mindenki hazament. Ezt a kisebb malőrt leszámítva nagyon jól éreztük magunkat. Sok maradandó emlék fűz bennünket ehhez a kiránduláshoz. :) 

Móga Dániel

Comenius projekthét Lengyelországban

A krakkói sárkány és a Comenius csapat

Lengyelországban a Comeniusszal 

 

Idén érkeztem a Pasarétibe, és új diákként csatlakoztam a Comenius programhoz. Lehetőségem nyílt, hogy részt vegyek a lengyel projekthéten, mely szeptember 29-től október 5-ig tartott. 

Amikor megérkeztem nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a fogadócsalád (volt egy sejtésem, hogy kedvesek lesznek), és ez be is igazolódott. Beszálltam a kocsiba, és máris kérdezték, hogy éhes vagyok-e, milyen volt az út. Annyira sokat kérdeztek, hogy egy percig nem is tudtam, hogy hol vagyok, de természetesen pár pillanat múlva mindenre válaszoltam. Dominik egy hihetetlen kedves srác, akinek nagy szíve van, és nagyon ért a zenéhez. 

 

Dominikkel az iskolában

Az angolja sem volt rossz, így tökéletesen megértettük egymást. Az otthonuk barátságos volt, kivéve a vadóc, mérges macskájukat, aki mindenáron a szobámba akart benézni. Végül csak sikerült megbarátkoznom a macskával. Már az első estén megnéztem, hogy tud zenélni az ifjú „Chopin”; meg kell hagyni, nagyon szépen játszott. Aztán beszéltünk egy kicsit a jövőjéről és nem tudom hogy, de a bátyám jövője is szóba került. A hosszas beszélgetés után a közelükben épült hatalmas stadiont sétáltuk körbe Dominikkel, és megbeszéltük, milyenek az ottani szurkolók és milyenek a magyar szurkolók. Közbe vártuk az öccsét, aki egy kirándulásról jött vissza. Majd hazamentünk, ahol nagyon finom vacsora fogadott. Igazán finomakat ettem náluk.

Hétfőn, a projekt első napján végig az iskolában voltunk, ahol nem volt rossz, tanultam pár lengyel szót és megnézhettem, hogyan szurkolnak a lengyelek a csapatversenyen. 

A partneriskola bejáratánál

A másnapi krakkói nap elég jó volt, bár a bokámnak nem tett jót a sok séta, de így is élveztem a programokat, és volt időm arra is, hogy ajándékokat vegyek magamnak, illetve a családomnak. Megnéztük azt a híres ablakot, amelyen II.János Pál pápa nézett ki. Azt is megtudtuk, hogy majd tavasszal szentté is avatják.

A hideg ellenére szép időnk volt. Este az egyik étteremben már kezdtem jóba lenni a többi ország képviselőivel, akik nagyon kedvesek voltak. A szerda különös nap volt számomra, mert egyrészt összebarátkoztam Katowicében a többiekkel, másrészt azért morbid egy kicsit, mert a barátságunkat Auschwitzba erősítettem meg. Az auschwitzi múzeumlátogatás igazán érdekes, megdöbbentő és egyben felejthetetlen élmény. 

Fekete Madonna

Amúgy még mindig nem tudom, hogy az idegenvezetők hogyan tudnak ott dolgozni. Csütörtökön Czestochowába mentünk, ahol a bazilikába megnéztük a Fekete Madonnát, Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolást.
A szentély gyönyörű helyen van. Először egy helyi pap volt az idegenvezetőnk, aki nem igazán foglalkozott azzal, hogy nagyon gyorsan beszél angolul. Fél óra elteltével egy másik idegenvezetőt kaptunk, aki igazán szépen és érthetően beszélt hozzánk. Még ezen a napon nekem, mint a szájharmonikázás büszke harcosának volt lehetőségem meghallgatni Furkan (török fiú) borzalmas próbálkozását, melyet egy egyszerű ’Oh My Goddal’ lerendeztem. 

Pénteken a zabrzei Guido feketekőszén bányába mentünk, ami igazán érdekes volt számomra, bár sok dolgot tudtam, mert már korábban voltam bányában. Itt is kaptunk sárga sisakot, melyet szigorúan viselni kellett. 

 A Guido bányában

A bányalátogatás után ugyanoda mentünk ebédelni, ahol az első nap is voltunk. Ismét nagyon finomat ettünk. Nekem az étellel sosem volt gondom, mindig megettem a saját részem. Dominikkel később elmentünk a plázában, és vettem egy sapkát. Az utolsó parti viszont nagyon jó volt, bár másnap alig bírtam menni, annyit táncoltam. Dehát mégis csak jól kell éreznem magam! :) Összességében, ez egy felejthetetlen utazás volt számomra sok új baráttal és izgalmas, felejthetetlen napokkal. Nagyon jó döntés volt, hogy részt vettem a lengyelországi Comeniuson.

 Siegler Márk

A nagy Comenius csapat