Utazás Törökországba

Idén nyáron iskolánk megnyert egy Comenius pályázatot, melynek lényege, hogy minél több diák kijusson külföldre, hogy megismerje az ottani kultúrát, és gyakorolja a közös világnyelvet, az angolt. Ebben a projectben öt ország van jelen: Törökország, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország és Magyarország.
A project neve: Not Only Language But Also Culture.

Az első állomásunk a törökországi Domaniç volt, ahol 6 napot töltöttünk október 14-19-ig. Domaniç Kütahya körzetében található. Kütahya város Törökország ázsiai részén fekszik, melynek több mint 200 ezer lakosa van, ahova a keddi napon el is látogattunk. Az első napunk nagyon fárasztó volt, október 14-én, vasárnap indultunk a Liszt Ferenc repülőtérről Isztambulba. A 2 órás út után a török nagyvárost elhagyva 5 órát buszoztunk, mivel hatalmas dugó volt az autópályán. Így az első napunk teljes egészében utazással telt. Hétfőtől már izgalmasabb napok vártak ránk.


Reggeli után 9-kor gyülekeztünk a hotel előtti teázónál, majd a település főterén egy kis műsorral fogadtak minket a helyi általános iskolás gyerekek, akik török népviseletben mutatták be a török néptáncot. A műsor után elmentünk a partneriskolába, ahol egy angolórán vettünk rész. Utána az egyik teremben megvendégeltek minket, ahol kedvünkre válogathattunk a nemzeti ételekből, és a már megismert çayból, nemzeti teájukból.

Majd megbeszéltük az együttműködés lényegét, megszavaztuk a project logóját, és eldöntöttük, hogy melyik országban lesz a következő projecttalálkozó. Nagy örömünkre a mi országunkra esett a választás. A további napok izgalmasan teltek, sok múzeumot látogattunk meg, voltunk barlangászi, elvittek minket egy igazi török bazárba, aminek a felderítésére csak másfél órát kaptunk. Ez alatt az idő alatt mindenkinek sikerült bejárni a bazár területének ¼-ét, utána pedig egy plázába mentük. Másnap megnéztük Kossuth Lajos kütahyai házát, mely ma már múzeumként működik. Kossuth ide menekült és 1850. július 4. és 1851. május 8. között élt a városban.
Kütahyában adta ki rendeletét, „hogy a magyar emigráció tagjait érintő török hatósági rendelkezésekről őt azonnal tájékoztassák, s azok végrehajtásában kizárólag az ő utasításait kövessék”. A Kossuth Lajos Emlékházat 1982-ben adták át, s 2006-ban újították fel. Kétszintes, hét kiállítási szobából áll. Udvarán áll Kossuth szobra, az utcai homlokzatán pedig egy emléktáblát helyeztek el két nyelven a következő szöveggel: „Kossuth Lajos az 1848-1849-es szabadságharc és a független Magyarország lánglelkű vezére a török nemzet vendégszeretetéből 1850-től 1851-ig e házban lakott. Az emléktáblát 1952-ben, Kossuth Lajos születésének 150. évfordulóján a Magyar Népköztársaság helyezte el.

Ha valaki eljut Kütahyaba, érdemes megnézni ezt a múzeumot. Ezt követően tekintettük meg a sok-sok török kerámiát bemutató múzeumot.

Bursai kiruccanásunk során elvittek minket egy óriási mecsetbe, ami nagyon szép volt, és a turisták is bátran bemehettek oda, természetesen cipő nélkül. A lányoknak pedig kötelező volt kendőt kötniük a fejükre. A hatalmas épületben sétálva, érdeklődve néztük, hogy az iszlám szabályai szerint az ima előtt mosakodni kell, melyhez mind a mecsetben, mind a mecset előtti udvaron kutak biztosítanak erre lehetőséget. Utolsó nap egy záró partival készültek a törökök, amin mindenki nagyon jól érezte magát. Nekünk sajnos el kellett indulnunk éjfél körül, hogy elérjük a repülőt.
A törökországi út ráébresztett arra, hogy érdemes megragadni ezeket a lehetőségeket, hiszen igazán izgalmas és élményekkel teli kirándulás volt ez minden résztvevőnek. Aki ott volt, sok tapasztalatot szerzett, és alkalma volt többféle angol kiejtést is hallani. Szóval, ha van rá lehetőségetek ragadjátok meg az alkalmat és használjátok ki! Utazzatok és ismerjétek meg más országok kultúráját!

Csurka Balázs