Szakmai nap

A 21. SZÁZADI ISKOLA

A tavalyi “21. századi tanár” elnevezésű programot idén a „21. századi iskola” címmel folytattuk. A téma lényegében nem sokat változott, inkább folytatódott. Az általunk tanított netgeneráció sajátosságai, a hozzájuk vezető út, módszer volt szakmai napunk fő témája. 

Megvizsgáltuk a mai tizenévesekre, azaz a Z generációra jellemző attitűdöt, a szokásaikat, a tanulási módszereiket. Ezután arról beszélgettünk, hogy mit tehetünk mi, pedagógusok, mikor cselekszünk okosan, mi a feladatunk ebben a megváltozott környezetben. Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat: 

•Hogyan tanítunk a 21. század elején?

•Milyen megoldásaink vannak a mai diákok tanulási szokásaira?

•Mit tartunk elsődlegesnek a tanítás során?

•Nyitottak vagyunk-e az újra, a változásra, az innovációra?

A későbbiekben rátértünk a konkrét módszerek ismertetésére. Kezdtük a fordított osztályterem (flipped classroom) módszerrel, amikor a tanórán azt csinálják a tanulók, amit az otthoni munka során szoktak, otthon viszont azt, amit a tanórán szoktak.   

Folytattuk jó gyakorlatok bemutatásával, majd az IKT alkalmazásokra és ezen belül a web 2.0-ás alkalmazásokra tértünk rá. A laptopok előtt ülve próbáltunk ki hasznos feladatkészítő kisprogramokat. Kitértünk a pontokra épülő értékelésre is, annak előnyeit szembeállítva a hagyományos osztályzással.

Szó volt a virtuális osztályterem fogalmáról is, amely ahhoz szükséges, hogy a digitális tananyagot célba juttassuk.  

A szakmai nap lényege az volt, hogy irányt mutasson a pedagógusainknak a modern tanítási trendekhez, az új konstruktív pedagógia módszereinek bemutatásával a teljesség igénye nélkül. Egyúttal kiemelve az internet jelentőségét az oktatásban, az ehhez szükséges eszközök egy részének bemutatásával és gyakorlati kipróbálásával. Fontos hangsúlyozni, hogy a technikai eszközök tanítási órán való használatától sokkal fontosabb, hogy elszakadjunk a régi, elavult módszerektől, a frontális tanítástól és ne csak beszéljünk a differenciálásról, az együttműködésről, hanem valósítsuk is meg páros feladatokban, csoportmunkában, projektfeladatokban, mert a 21. században ezeket a készségeket kell fejleszteni a diákjainkban. Mint tudjuk a lexikális tudás helyett sokkal fontosabb a biztos tudás és annak alkalmazása. 

A jövőben szeretném, ha növelnénk a tanulói laptopok számát, amely lehetővé tenné a tanórákon való használatukat. Jelenleg is használhatnak a diákok saját laptopot és tabletet, de nem hoz mindenki magával ilyet. Ahhoz, hogy modern digitális tananyagot tudjunk használni, szükség van saját magunk képzésére is ezen a téren, ezért a 2. félévtől elindítjuk a PASARÉTI IKT KLUB programot, amely jelenléti és online képzéseket (webinárium) fog tartalmazni. Ez azzal a céllal indul, hogy iskolánkban szélesebb körben elterjedjen a modern oktatási formák alkalmazása, a tanárok munkájának segítése, az IKT eszközök megismerése és alkalmazása.

 

Pintér Zsolt

Projektnap

A fogyatékkal élők világnapján

 

Iskolánk idén egy különleges projektnapot szervezett, amelynek keretein belül – és a Fogyatékkal Élő Emberek Világnapja alkalmából -, utunk a Felvinci úti kollégiumba vezetett, ahol három kerekesszékes ember kalauzolt bennünket tovább. Reggel egy kis ismerkedéssel kezdtünk.

Niki és Feri meséltek nekünk a kerekesszékesek életéről, saját történetüket és tapasztalataikat, mindennapi rutinjukat is beleszőtték a történetükbe, és minden kérdésünkre szívesen válaszoltak. 

A körülbelül egy órás beszélgetést követően a kis társaságunk három csoportra oszlott. A csoportok három különböző helyszínen tudhattak meg még többet a kerekesszékesek életéről.

   

Feri például az átalakított autóját mutatta meg nekünk, ami a fiúknak talán jóval érdekesebb volt, mint a lányoknak. Emellett a különböző kerekesszékes sportokról is szó esett, és plusz érdekességként még egy használaton kívüli kerekesszéket is kipróbálhattak a kíváncsi vállalkozók.

Niki a kerekesszékes emberek közlekedését mutatta be nekünk, illetve tanácsokat adott, hogy hogyan segítsünk egy mozgássérült embernek, ha az igényli a segítségünket. A harmadik helyszínen megfosztottak bennünket a látásunktól, és beküldtek minket egy "sötét szobába", ahol bekötött szemmel kellett különböző interakciókat végeznünk, mint pl. helyesen megteríteni egy asztalon.

Egy fél órás szusszanás után kis társaságunk újra egyesült, hogy a szintén jelen lévő Vincze Zoltán által rendezett, mozgássérültekről szóló filmet (Kerékbe törve) megtekintsük. Ahogy megfigyeltem, a film mindenkire hatást gyakorolt. 

Gondolatainkat szedegetve és megköszönve a napot kedves gardírozóinknak lassan szétszéledtünk, de biztos vagyok benne, hogy a hallottak és látottak mindenkiben nyomot hagytak.

Farkas Fanny

Fotópályázat

Az ősz színei  

 

Idén is megrendeztük fotópályázatunkat, melyen szokás szerint minden diák részt vehetett, a feladat most az ősz hangulatának minél pontosabb  visszaadása volt. A tavalyi versenyhez hasonlóan most is lehetett színezni, vágni, szerkeszteni a képeket, a lényeg az volt, hogy a kész  kép az ősz színes, szomorú, borongós, vidám hangulatát tükrözze. A 25 fénykép beérkezése után a tanárokból álló zsűri a következő döntést hozta: első helyezett idén Csurka Balázs, 11-es diákunk lett élénk piros leveleivel. 

Ezüst érmet érdemelt végzős diákunk, Markos Kristóf esti, naplementét ábrázoló, kicsit melankolikus, de nagyon szép képe.  

 

A dobogó harmadik fokára Kakuk Janka 8. osztályos diákunk került vidám, hangulatos, színes, sütőtököket ábrázoló képével.

 

Köszönjük mindenkinek a beküldött képeket, a helyezetteknek külön gratulálunk! 

Legközelebb jövőre hirdetünk versenyt, addig is mindenkinek jó fotózást kívánunk!    

Kertész Ferenc

Részvétel a Balaton Maraton és Félmaratonon

A Balaton Félmaraton diákszemmel

Novemberben került megrendezésre a 10. Intersport Balaton Maraton és Félmaraton. Az egész maratont két nap alatt lehetett lefutni a Balatonnál, Siófokon. A suliból összesen négyen futottuk le a félmaratont: az Igazgató úr, a Lente Gábor tanár úr, illetve osztálytársam, Krisztián és jómagam. Kertész tanár úr egyedül vágott neki a 21 kilométernek.

November 17-én a Nyugati pályaudvarról indultunk  tesitanárunkkal, aki levitt minket Siófokra, a verseny helyszínére. Osztálytársam, Krisztián meg én futottunk váltóban. Összesen két óra alatt teljesítettük ketten a félmaratont, mely két különböző útvonalon haladt. Krisztián futotta az első kört, én pedig a másodikat. Amíg Krisz futott, addig én bemelegítettem. Erre nagy szükség volt, ugyanis a hőmérséklet 10 Celsius fok körül alakult.   

  

 

Az időjárás ugyan egy kicsit zord volt, de a program izgalmasra sikerült. A célba érkezést követően átvettük az érmeinket. Mind a ketten nagyon boldogok voltunk, hogy ezt a futást is a hátunk mögött tudhatjuk. 

Szüleim külföldről érkeztek értünk Siófokra. Miközben Krisztiánt hazavittük, a futás örömeiről beszélgettünk, és már a következő futást tervezgettük. Ez egy nagyszerű sport, amit mindketten nagyon szeretünk, és várjuk az újabb kihívást, az újabb lehetőséget!

Ujvári Elemér

A Bécsi Állatkertben

Látogatás a Bécsi Állatkertben  

Október 23-ára osztályfőnökünk, Sebestyén tanárnő kirándulást szervezett az érdeklődő diákoknak, hogy megnézhessék a Bécsi Állatkert lakóit. Az iskola elől indultunk 9 óra körül 15 fővel Sebestyén és Selymes tanárnő kíséretében.

Három óra múlva megérkeztünk Bécsbe, a városon belüli közlekedés kissé nehézkes volt a forgalom miatt.

Az állatkert egy temető mellett található, ami elég furcsa, de ez nem gátolt minket abban, hogy jól érezzük magunkat. A Bécsi Állatkert nagyobbnak tűnik a budapestinél, bár egy része még most is felújítás alatt áll. Mi a fönti bejárattól indultunk, ahonnan az állatokhoz egy erdei út vezetett lefelé. Először a kecskékkel találkoztunk, utána pedig sorra következtek az érdekesebbnél érdekesebb látnivalók. Igazi különlegességnek számít, hogy végre láthattunk koalát és pandát.

Az egyik panda éppen levelet rágcsált, a koalák közben jót aludtak.

Amikor megláttuk a pandát, nagyon meglepett minket, hogy milyen nagy. Körülbelül akkora, mint az ember, de jóval testesebb. A koala pedig olyan kicsi, hogy akár az ölünkben is elférne. Pingvineket is láttuk, akik nagyon kicsik és gyorsan úsznak.

Talán az egyik legrondább állat a hangyászsün, aminek hosszú és lapos a teste. A trópusi ház is igazán érdekes volt, mert ott a denevérek szabadon mozoghatnak, amikor mi odaértünk, akkor éppen csüngtek és pihentek. Volt egy külön kiépített barlang is, ahol szabadon röpködtek, és néhányunk fejére rá is szálltak, de aki nagyon félt, az nem lépett be a denevérek barlangjába.

Az állatkerti séta 4 órán át tartott, közben finomat ebédeltünk ott, a parkban, majd elindultunk haza.

Mindannyiunknak nagyon tetszett, és szívesen elmennénk újra, hogy megnézzük a gepárd etetését.

Köszönjük Markos Kristófnak a gyönyörű képeket!

 

Póti Eszter és Szopkó Luca